Tegnap Veszprémben méretes vihar volt. Azért sikerült előtte és utána is lemenni úgy hogy nem lettünk csurom vizesek.
2012. május 24., csütörtök
2012. május 20., vasárnap
2012. május 7., hétfő
OdvasKőRis Kiskör 20 TT
A hosszú hétvégén hétfőn, a Mandulavirág után dél helyett északnak vettük az irányt Bakonybélbe. Sajnos mivel autónk nincs és a buszok elég nagy kerülővel mennek, igen korán keltünk, hogy odaérjünk időben. Csóvi fél hatkor evett, hogy a túrára lemenjen a kaja, előtte persze a szokásos eü kör is megvolt, még félig sötétben.
Több mint másfél órát buszoztunk. Csóvi az első öt perc izgágasága után egész jól tűrte a szájféket, nagyon ügyes volt. Zircen volt tíz perc pihi, akkor persze a hólyagján is könnyített a lábnyújtóztatáson és a Fő téri borókák körbeszaglászásán túl. A falu felső részén szálltunk le, így volt egy kis séta a rajtig, ahol szerelvény igazítás és nevezés, valamint néhány kutya túratárs üdvözlése után nekivágtunk a szintes 20 km-es távnak. Még a faluban persze meg kellett mászni egy kilátót/vadlest ismét.
Persze lefelé most is elfogyott a kutyatudomány, úgyhogy ismét én szállítottam le a földre. A Gerence pihenőig az azonos nevű patak mellett nagyjából szintben vitt az utunk sok-sok medvehagyma között, amik jellegzetes illatukkal és virágukkal beborították a hegyoldalakat és a patak partját.
A pihenőt elérve nekirugaszkodtunk Odvas-kőnek. Katának a mászás már lassabban megy, de Csóvi még lelkesen kapaszkodott, sőt viszsa-vissza is jött hozzánk, hogy hol vagyunk már.
Minden hegynek van teteje, úgyhoyg végül jól bemelegedve csak felértünk. Csóvinak kijárt a víz, mi pedig csokit kaptunk az ellenőrző ponton a pecsételés után. Megnéztük a barlangot is, a királylány pedig élvezettel szaglászott a hűs üreg mélyén az avarban.
Rövid erőgyűjtés után folytattuk utunkat a piros sávon a következő ellenőrző pont, a Kőris-hegy csúcsa irányába. A népes túrázók közül szinte mindneki megcsodálta büszkén-peckesen lépdelő vizslánkat. A melegben meg-meg állva inni folyamatosan kerülgettük egymást négy-öt kisebb csoporttal. Aztán kijöttek a tempó különbségek és nagyjából egyedül maradtunk az erdőben. Csóvi hol a völgy felé, hol a hegyoldalban szaglászott, megállogattunk inni, pihenni.
Aztán, már a csúcs felé közeledve, egyszercska egy bükkfa tövénél szaglászva lelekesen jött felénk, valamivel a szájában. Egy piciny egérke volt az. Nagyon büszkén mutatta nekünk, mire második próbálkozásra sikerült letetetnünk vele. Gyorsan eltemettem az avar alá és indultunk tovább az aszfaltos szakasz felé, ahol a legkeményebb rész várt ránk.
Tűző nap, minden szerpentin közelebb visz a csúcshoz, de a kanyar után csak egy újabb kanyar látszik, és persze egyre meredekebb az út. Végül csak felértünk, és jöhetett ismét az árnyas pihenő, ivás és zsíros vagy mogyorókrémes kenyér. Nagyjából eddigre tartottunk ott, ami Csopakon a célnak felelt volna meg, úgyhogy nagy pihenő következett.
Továbbindulásunk után már a maradék öt kilométeren szinte csak ereszkedés várt ránk a célig. Egy meredek lefelé közben elhaladtunk az Ördög-lik mellett.
A lankásabb részeken Csóvi ismét a vadászszenvedélyét élte ki, de már csak az útról állt rá a szagokra.
Igencsak kitikkadtunk mire leértünk a falu határába, muszáj volt megállni Csóvit megitatni és hűsölni egyet. Aztán egy végső nekibuzdulás és a célban voltunk. Az adminisztráció után, mindenki folyadékot pótolt ismét, megelőzendő a hőgutát. Ki-ki szája íze szerint: Csóvinak víz, Katának narancslé, nekem pedig sör. Míg a buszmegállóig elbandukoltunk egy-egy fagyi is lecsúszott a gazdiknak. A busz indulásáig Csóvi hűtőfürdőt vett, mire felszállhattunk addigra meg is száradt.
Jó magyar szokás szerint hiába voltunk kb. a második csoport a buszmegállóban kb tizedikként szálltunk fel, Kata hulla fáradtan ki is akadt ezen. Zircen át kellett szállnunk, és úgy döntöttünk nem a Fő téren, hanem a buszpályaudvaron várjuk a másik buszt, így előbb szállunk fel, tuti lesz normális helyünk a kutyának. Be is mondták a buszt, az meg nem jött be az állomásra, hanem ment tovább a főúton. Úgyhogy át kellett slattyogjunk a vonathoz, de legalább vonatoztunk is az ország egyik legszebb vasútvonalán. :) Persze Csóvit nem kellett ringatni mikor hazaértünk, este alig akart lemenni pisilni, pedig már nagyon kellett neki.
Több mint másfél órát buszoztunk. Csóvi az első öt perc izgágasága után egész jól tűrte a szájféket, nagyon ügyes volt. Zircen volt tíz perc pihi, akkor persze a hólyagján is könnyített a lábnyújtóztatáson és a Fő téri borókák körbeszaglászásán túl. A falu felső részén szálltunk le, így volt egy kis séta a rajtig, ahol szerelvény igazítás és nevezés, valamint néhány kutya túratárs üdvözlése után nekivágtunk a szintes 20 km-es távnak. Még a faluban persze meg kellett mászni egy kilátót/vadlest ismét.
 |
| Csóvi les... |
 |
| Medvehagyma erdő |
Minden hegynek van teteje, úgyhoyg végül jól bemelegedve csak felértünk. Csóvinak kijárt a víz, mi pedig csokit kaptunk az ellenőrző ponton a pecsételés után. Megnéztük a barlangot is, a királylány pedig élvezettel szaglászott a hűs üreg mélyén az avarban.
 |
| A csapat :) |
Aztán, már a csúcs felé közeledve, egyszercska egy bükkfa tövénél szaglászva lelekesen jött felénk, valamivel a szájában. Egy piciny egérke volt az. Nagyon büszkén mutatta nekünk, mire második próbálkozásra sikerült letetetnünk vele. Gyorsan eltemettem az avar alá és indultunk tovább az aszfaltos szakasz felé, ahol a legkeményebb rész várt ránk.
Tűző nap, minden szerpentin közelebb visz a csúcshoz, de a kanyar után csak egy újabb kanyar látszik, és persze egyre meredekebb az út. Végül csak felértünk, és jöhetett ismét az árnyas pihenő, ivás és zsíros vagy mogyorókrémes kenyér. Nagyjából eddigre tartottunk ott, ami Csopakon a célnak felelt volna meg, úgyhogy nagy pihenő következett.
Továbbindulásunk után már a maradék öt kilométeren szinte csak ereszkedés várt ránk a célig. Egy meredek lefelé közben elhaladtunk az Ördög-lik mellett.
 |
| A hűs Ördög-lik |
 |
| Lefelé |
 |
| Gazdi, van ott valami! |
Jó magyar szokás szerint hiába voltunk kb. a második csoport a buszmegállóban kb tizedikként szálltunk fel, Kata hulla fáradtan ki is akadt ezen. Zircen át kellett szállnunk, és úgy döntöttünk nem a Fő téren, hanem a buszpályaudvaron várjuk a másik buszt, így előbb szállunk fel, tuti lesz normális helyünk a kutyának. Be is mondták a buszt, az meg nem jött be az állomásra, hanem ment tovább a főúton. Úgyhogy át kellett slattyogjunk a vonathoz, de legalább vonatoztunk is az ország egyik legszebb vasútvonalán. :) Persze Csóvit nem kellett ringatni mikor hazaértünk, este alig akart lemenni pisilni, pedig már nagyon kellett neki.
 |
| Itt még várjuk a buszt |
 |
| OdvasKőRis 20 TT |
2012. május 3., csütörtök
Mandulavirág TT 15 Csopak
Almádi után vasárnap Csopak következett. Felkerekedtünk kora reggel, Csóvi már tudta mi a rendszer és alig bírt magával az induláskor. Szépen felszálltunk a vasútállomáson a buszra, aztán legyalogoltunk Csopakon a falu felső részétől a vasútállomáshoz. Én mindjárt erőt is gyűjtöttem pár zsíros kenyér társaságában, és számoltam a túrás kutyákat, volt belőlük bőven.
Gyorsan megitattuk a királylányt aztán belevágtunk az első emelkedőbe az Endrődi kilátóig.
A nemzeti park igazgatóság előtt volt egy vadles. Csóvi meglehetősen vonzódik a kilátókhoz és a vadlesekhez, ezt megtapasztalhattuk a hétvégén. Azért nem kellett nógatni hogy menjünk tovább. Viszont le kellett szedni mikor felpattant a harmadik-negyedik fokra és onnan se le, se fel... a kis kajla :).
Kata nem annyira bírja már a mászást, de azért jó tempóban felértünk így is a kilátóhoz. Gyors pecsételés, aztán gondoltunk ha már itt vagyunk lássunk is ki. Csóvi is így gondolta...
... de nem jutott most sem a negyedik foknál tovább. Úgyhogy inkább tovább indultunk a jól megérdemelt lankák felé. Persze az ellenőrző pontot elhagyva pár száz méterrel jött rá a drágalátosra a szükség, úgyhogy szépen visszasétáltam a csomaggal. Hullámzó terepen kevés emelkedővel bandukoltunk hol az erdőben hol az erdő szélén, szerencsére főként árnyékban. Egészen a Nosztori-pihenőig. Utunkba akadt egy vadles ismét, Csóvi pedig birtokba is vette. Egy siklót sikerült nem észrevennie, így az hamar eltűnhetett a bozót alatt.
Az ellenőrző ponton szóltak hogy Lovasra beérve vigyázzunk, mert a "kedves" helyi kutyatulajdonos nem reteszeli a kaput, a nápolyi masztiffja pedig előszeretettel jön ki az utcára. A gazdi pedig még meg is dicséri ha terrorizálja a járókelőket. Kutyára is kéne jogosítvány nem?
Azonban előbb még betértünk Király-kútra, ahol hűsöltünk egy jót, találkoztunk több vizslával is akik szintén a túrán nyomultak, és újratöltöttük a kulacsokat valamint a bendőnket. Lovas előtt egy irtózatosan hosszú marha legelőt kerültünk meg, ahol a bocik kolompolása sokáig kísért minket az erdőben. A faluba beérve Csóvinak vége volt, ekkor már erősen dél felé járt az idő. hiába itattuk 15-20 percenként, az első út széli kocsi elé lefeküdt az árnyékos fűre és egy jó tíz percig hűtötte a hasát.
Kata is hűtőfolyadékra vágyott így az ellenőrző pont utáni presszóban egy hideg narancslével turbóztuk magunkat. Csóvi pedig a hűs fűvel ismét.
Innentől jött a legnehezebb szakasz, ugyanis Lovas és Csopak között a szőlőhegy déli oldalában az aszfalton vezetett az útvonal. Csodálatos szőlők és virágos hétvégi házak illetve tűző nap volt a program.
Mire beértünk Csopakra ideje volt Csóvit a közkút alá pakolni és megfürdetni. Amíg a célba értünk bizony meg is száradt a bundája teljesen.
Itt szusszantunk egy nagyot és a fagyizó felé indultunk. Majd egy hirtelen jött ismerős és a busz helyett máris száguldtunk kocsival hazafelé, ahol Csóvi eldőlt és hűsölt-durmolt estig a lesötétített szellős lakásban.
Gyorsan megitattuk a királylányt aztán belevágtunk az első emelkedőbe az Endrődi kilátóig.
Azonban előbb még betértünk Király-kútra, ahol hűsöltünk egy jót, találkoztunk több vizslával is akik szintén a túrán nyomultak, és újratöltöttük a kulacsokat valamint a bendőnket. Lovas előtt egy irtózatosan hosszú marha legelőt kerültünk meg, ahol a bocik kolompolása sokáig kísért minket az erdőben. A faluba beérve Csóvinak vége volt, ekkor már erősen dél felé járt az idő. hiába itattuk 15-20 percenként, az első út széli kocsi elé lefeküdt az árnyékos fűre és egy jó tíz percig hűtötte a hasát.
Kata is hűtőfolyadékra vágyott így az ellenőrző pont utáni presszóban egy hideg narancslével turbóztuk magunkat. Csóvi pedig a hűs fűvel ismét.
Innentől jött a legnehezebb szakasz, ugyanis Lovas és Csopak között a szőlőhegy déli oldalában az aszfalton vezetett az útvonal. Csodálatos szőlők és virágos hétvégi házak illetve tűző nap volt a program.
Mire beértünk Csopakra ideje volt Csóvit a közkút alá pakolni és megfürdetni. Amíg a célba értünk bizony meg is száradt a bundája teljesen.
Itt szusszantunk egy nagyot és a fagyizó felé indultunk. Majd egy hirtelen jött ismerős és a busz helyett máris száguldtunk kocsival hazafelé, ahol Csóvi eldőlt és hűsölt-durmolt estig a lesötétített szellős lakásban.
 |
| Mandulavirág TT 15 |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)