Almádi után vasárnap Csopak következett. Felkerekedtünk kora reggel, Csóvi már tudta mi a rendszer és alig bírt magával az induláskor. Szépen felszálltunk a vasútállomáson a buszra, aztán legyalogoltunk Csopakon a falu felső részétől a vasútállomáshoz. Én mindjárt erőt is gyűjtöttem pár zsíros kenyér társaságában, és számoltam a túrás kutyákat, volt belőlük bőven.
Gyorsan megitattuk a királylányt aztán belevágtunk az első emelkedőbe az Endrődi kilátóig.
A nemzeti park igazgatóság előtt volt egy vadles. Csóvi meglehetősen vonzódik a kilátókhoz és a vadlesekhez, ezt megtapasztalhattuk a hétvégén. Azért nem kellett nógatni hogy menjünk tovább. Viszont le kellett szedni mikor felpattant a harmadik-negyedik fokra és onnan se le, se fel... a kis kajla :).
Kata nem annyira bírja már a mászást, de azért jó tempóban felértünk így is a kilátóhoz. Gyors pecsételés, aztán gondoltunk ha már itt vagyunk lássunk is ki. Csóvi is így gondolta...
... de nem jutott most sem a negyedik foknál tovább. Úgyhogy inkább tovább indultunk a jól megérdemelt lankák felé. Persze az ellenőrző pontot elhagyva pár száz méterrel jött rá a drágalátosra a szükség, úgyhogy szépen visszasétáltam a csomaggal. Hullámzó terepen kevés emelkedővel bandukoltunk hol az erdőben hol az erdő szélén, szerencsére főként árnyékban. Egészen a Nosztori-pihenőig. Utunkba akadt egy vadles ismét, Csóvi pedig birtokba is vette. Egy siklót sikerült nem észrevennie, így az hamar eltűnhetett a bozót alatt.
Az ellenőrző ponton szóltak hogy Lovasra beérve vigyázzunk, mert a "kedves" helyi kutyatulajdonos nem reteszeli a kaput, a nápolyi masztiffja pedig előszeretettel jön ki az utcára. A gazdi pedig még meg is dicséri ha terrorizálja a járókelőket. Kutyára is kéne jogosítvány nem?
Azonban előbb még betértünk Király-kútra, ahol hűsöltünk egy jót, találkoztunk több vizslával is akik szintén a túrán nyomultak, és újratöltöttük a kulacsokat valamint a bendőnket. Lovas előtt egy irtózatosan hosszú marha legelőt kerültünk meg, ahol a bocik kolompolása sokáig kísért minket az erdőben. A faluba beérve Csóvinak vége volt, ekkor már erősen dél felé járt az idő. hiába itattuk 15-20 percenként, az első út széli kocsi elé lefeküdt az árnyékos fűre és egy jó tíz percig hűtötte a hasát.
Kata is hűtőfolyadékra vágyott így az ellenőrző pont utáni presszóban egy hideg narancslével turbóztuk magunkat. Csóvi pedig a hűs fűvel ismét.
Innentől jött a legnehezebb szakasz, ugyanis Lovas és Csopak között a szőlőhegy déli oldalában az aszfalton vezetett az útvonal. Csodálatos szőlők és virágos hétvégi házak illetve tűző nap volt a program.
Mire beértünk Csopakra ideje volt Csóvit a közkút alá pakolni és megfürdetni. Amíg a célba értünk bizony meg is száradt a bundája teljesen.
Itt szusszantunk egy nagyot és a fagyizó felé indultunk. Majd egy hirtelen jött ismerős és a busz helyett máris száguldtunk kocsival hazafelé, ahol Csóvi eldőlt és hűsölt-durmolt estig a lesötétített szellős lakásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése