Valami véget ért...

Közel 12 év szünet után, azt hiszem ez az utolsó bejegyzés ezen a blogon.

Számtalan dolog történt ezalatt. Az életünk. Csóvi élete is. Velünk. Ma kilenc hónapja, hogy nem simogathatom meg többbé.

De velünk van. Sok-sok emlékben, pillanatban.

Holnap ebben a pólóban fogok nekivágni életem legnagyobb kalandjának. Velem lesz.

Tavaly decemberben, amikor beneveztem rá, már látszott hogy közel a vég. Már akkor tudtam, hogy ezt neki fogom ajánlani. Ott lesz velem... mint mindig.

Fogadjátok szeretettel Csóvit. Az elejétől a végéig: https://photos.app.goo.gl/82HtjiYzVPunEu8B7

BÚÉK!

Azaz Baromira Útálatos Éktelen Káosz... legalábbis Csóvi szerint. A vacsi előtti sétáról fejvesztve menekültünk hazáig, elővigyázatosságból a Flexivel mentünk le már két napja. A kaja sem érdekelte gyakorlatilag, csak mikor már letettem elé, pedig máskor örömtáncot jár.
Végül Duncsinak lett igaza, félórányi tág pupillákkal járkálás után, miután többször is bement a gyerekszobába is, pedig oda még sosem. Felkéredzkedett az ágyra:

Azt hiszem évente egy napon bérlete lesz itt. Ha már a durrogtatást a falkavezér sem tudja elnémítani, ez a legkevesebb amit tehetünk.

Hétközi kis színes

Tegnap Veszprémben méretes vihar volt. Azért sikerült előtte és utána is lemenni úgy hogy nem lettünk csurom vizesek.

Csóvi és a gazdik iskolába mennek

Szombatonként kutyasuliba járunk.

OdvasKőRis Kiskör 20 TT

A hosszú hétvégén hétfőn, a Mandulavirág után dél helyett északnak vettük az irányt Bakonybélbe. Sajnos mivel autónk nincs és a buszok elég nagy kerülővel mennek, igen korán keltünk, hogy odaérjünk időben. Csóvi fél hatkor evett, hogy a túrára lemenjen a kaja, előtte persze a szokásos eü kör is megvolt, még félig sötétben.
Több mint másfél órát buszoztunk. Csóvi az első öt perc izgágasága után egész jól tűrte a szájféket, nagyon ügyes volt. Zircen volt tíz perc pihi, akkor persze a hólyagján is könnyített a lábnyújtóztatáson és a Fő téri borókák körbeszaglászásán túl. A falu felső részén szálltunk le, így volt egy kis séta a rajtig, ahol szerelvény igazítás és nevezés, valamint néhány kutya túratárs üdvözlése után nekivágtunk a szintes 20 km-es távnak. Még a faluban persze meg kellett mászni egy kilátót/vadlest ismét.

Csóvi les...

Persze lefelé most is elfogyott a kutyatudomány, úgyhogy ismét én szállítottam le a földre. A Gerence pihenőig az azonos nevű patak mellett nagyjából szintben vitt az utunk sok-sok medvehagyma között, amik jellegzetes illatukkal és virágukkal beborították a hegyoldalakat és a patak partját.

Medvehagyma erdő

A pihenőt elérve nekirugaszkodtunk Odvas-kőnek. Katának a mászás már lassabban megy, de Csóvi még lelkesen kapaszkodott, sőt viszsa-vissza is jött hozzánk, hogy hol vagyunk már.

Minden hegynek van teteje, úgyhoyg végül jól bemelegedve csak felértünk. Csóvinak kijárt a víz, mi pedig csokit kaptunk az ellenőrző ponton a pecsételés után. Megnéztük a barlangot is, a királylány pedig élvezettel szaglászott a hűs üreg mélyén az avarban.

A csapat :)

Rövid erőgyűjtés után folytattuk utunkat a piros sávon a következő ellenőrző pont, a Kőris-hegy csúcsa irányába. A népes túrázók közül szinte mindneki megcsodálta büszkén-peckesen lépdelő vizslánkat. A melegben meg-meg állva inni folyamatosan kerülgettük egymást négy-öt kisebb csoporttal. Aztán kijöttek a tempó különbségek és nagyjából egyedül maradtunk az erdőben. Csóvi hol a völgy felé, hol a hegyoldalban szaglászott, megállogattunk inni, pihenni.
Aztán, már a csúcs felé közeledve, egyszercska egy bükkfa tövénél szaglászva lelekesen jött felénk, valamivel a szájában. Egy piciny egérke volt az. Nagyon büszkén mutatta nekünk, mire második próbálkozásra sikerült letetetnünk vele. Gyorsan eltemettem az avar alá és indultunk tovább az aszfaltos szakasz felé, ahol a legkeményebb rész várt ránk.
Tűző nap, minden szerpentin közelebb visz a csúcshoz, de a kanyar után csak egy újabb kanyar látszik, és persze egyre meredekebb az út. Végül csak felértünk, és jöhetett ismét az árnyas pihenő, ivás és zsíros vagy mogyorókrémes kenyér. Nagyjából eddigre tartottunk ott, ami Csopakon a célnak felelt volna meg, úgyhogy nagy pihenő következett.
Továbbindulásunk után már a maradék öt kilométeren szinte csak ereszkedés várt ránk a célig. Egy meredek lefelé közben elhaladtunk az Ördög-lik mellett.

A hűs Ördög-lik

Lefelé

A lankásabb részeken Csóvi ismét a vadászszenvedélyét élte ki, de már csak az útról állt rá a szagokra.

Gazdi, van ott valami!

Igencsak kitikkadtunk mire leértünk a falu határába, muszáj volt megállni Csóvit megitatni és hűsölni egyet. Aztán egy végső nekibuzdulás és a célban voltunk. Az adminisztráció után, mindenki folyadékot pótolt ismét, megelőzendő a hőgutát. Ki-ki szája íze szerint: Csóvinak víz, Katának narancslé, nekem pedig sör. Míg a buszmegállóig elbandukoltunk egy-egy fagyi is lecsúszott a gazdiknak. A busz indulásáig Csóvi hűtőfürdőt vett, mire felszállhattunk addigra meg is száradt.
Jó magyar szokás szerint hiába voltunk kb. a második csoport a buszmegállóban kb tizedikként szálltunk fel, Kata hulla fáradtan ki is akadt ezen. Zircen át kellett szállnunk, és úgy döntöttünk nem a Fő téren, hanem a buszpályaudvaron várjuk a másik buszt, így előbb szállunk fel, tuti lesz normális helyünk a kutyának. Be is mondták a buszt, az meg nem jött be az állomásra, hanem ment tovább a főúton. Úgyhogy át kellett slattyogjunk a vonathoz, de legalább vonatoztunk is az ország egyik legszebb vasútvonalán. :) Persze Csóvit nem kellett ringatni mikor hazaértünk, este alig akart lemenni pisilni, pedig már nagyon kellett neki.

Itt még várjuk a buszt

OdvasKőRis 20 TT

Mandulavirág TT 15 Csopak

Almádi után vasárnap Csopak következett. Felkerekedtünk kora reggel, Csóvi már tudta mi a rendszer és alig bírt magával az induláskor. Szépen felszálltunk a vasútállomáson a buszra, aztán legyalogoltunk Csopakon a falu felső részétől a vasútállomáshoz. Én mindjárt erőt is gyűjtöttem pár zsíros kenyér társaságában, és számoltam a túrás kutyákat, volt belőlük bőven.
Gyorsan megitattuk a királylányt aztán belevágtunk az első emelkedőbe az Endrődi kilátóig.

A nemzeti park igazgatóság előtt volt egy vadles. Csóvi meglehetősen vonzódik a kilátókhoz és a vadlesekhez, ezt megtapasztalhattuk a hétvégén. Azért nem kellett nógatni hogy menjünk tovább. Viszont le kellett szedni mikor felpattant a harmadik-negyedik fokra és onnan se le, se fel... a kis kajla :).

Kata nem annyira bírja már a mászást, de azért jó tempóban felértünk így is a kilátóhoz. Gyors pecsételés, aztán gondoltunk ha már itt vagyunk lássunk is ki. Csóvi is így gondolta...

... de nem jutott most sem a negyedik foknál tovább. Úgyhogy inkább tovább indultunk a jól megérdemelt lankák felé. Persze az ellenőrző pontot elhagyva pár száz méterrel jött rá a drágalátosra a szükség, úgyhogy szépen visszasétáltam a csomaggal. Hullámzó terepen kevés emelkedővel bandukoltunk hol az erdőben hol az erdő szélén, szerencsére főként árnyékban. Egészen a Nosztori-pihenőig. Utunkba akadt egy vadles ismét, Csóvi pedig birtokba is vette. Egy siklót sikerült nem észrevennie, így az hamar eltűnhetett a bozót alatt.

Az ellenőrző ponton szóltak hogy Lovasra beérve vigyázzunk, mert a "kedves" helyi kutyatulajdonos nem reteszeli a kaput, a nápolyi masztiffja pedig előszeretettel jön ki az utcára. A gazdi pedig még meg is dicséri ha terrorizálja a járókelőket. Kutyára is kéne jogosítvány nem?
Azonban előbb még betértünk Király-kútra, ahol hűsöltünk egy jót, találkoztunk több vizslával is akik szintén a túrán nyomultak, és újratöltöttük a kulacsokat valamint a bendőnket. Lovas előtt egy irtózatosan hosszú marha legelőt kerültünk meg, ahol a bocik kolompolása sokáig kísért minket az erdőben. A faluba beérve Csóvinak vége volt, ekkor már erősen dél felé járt az idő. hiába itattuk 15-20 percenként, az első út széli kocsi elé lefeküdt az árnyékos fűre és egy jó tíz percig hűtötte a hasát.
Kata is hűtőfolyadékra vágyott így az ellenőrző pont utáni presszóban egy hideg narancslével turbóztuk magunkat. Csóvi pedig a hűs fűvel ismét.
Innentől jött a legnehezebb szakasz, ugyanis Lovas és Csopak között a szőlőhegy déli oldalában az aszfalton vezetett az útvonal. Csodálatos szőlők és virágos hétvégi házak illetve tűző nap volt a program.

Mire beértünk Csopakra ideje volt Csóvit a közkút alá pakolni és megfürdetni. Amíg a célba értünk bizony meg is száradt a bundája teljesen.

Itt szusszantunk egy nagyot és a fagyizó felé indultunk. Majd egy hirtelen jött ismerős és a busz helyett máris száguldtunk kocsival hazafelé, ahol Csóvi eldőlt és hűsölt-durmolt estig a lesötétített szellős lakásban.

Mandulavirág TT 15

Túl a Mount Everesten

Ma éjszakai túrán voltunk Balatonalmádiban néhány ismerőssel. Mivel végig a település nyaralós/családi házas részein ment az útvonal, Csóvi pórázon jött végig, de így is nagyon élvezte.
A kilátóból megnézte a Balatont is...

Csóvi kilát.

Ő pedig a kilátó beton korlátján napozott

Kellemesen elfáradtunk mindannyian, úgyhogy miután este 9 tájt célba értünk, úgy döntöttünk hogy a kompánia megédemli az északi part egyik legjobb fagyiját az Amarettoban . Aki erre jár, és szereti az igazi főzött fagyit, feltétlenül próbálja ki.

Holnap is túra: Mandulavirág 15.

49. VizslaTúra Városlőd

Odaértünk és hazaértünk. A kettő között pedig sok-sok izgalmas és mókás dolog történt, illetve egy kis eső.
Még épp csak éledeztek az ott alvósok, amikor mi betoppantunk az indulási pontra, de már volt társaság és indult az egész napos szaladgálás kergetőzés.

Csóvi vonatozik

Aztán közeledett a tíz óra és lassan elkezdtünk a regisztrációhoz közelíteni. Kaptunk csodaszép bilétát, illetve Kata lecsapott a futrinkás gyerekruhára. Premier valamikor az ősszel ;). Aztán beszélgettünk, a kutyák csinálták a szokásos vizslaműsort. Kunyerálás, ivás, szaladgálás, szaglászás. Kajlaság minden mennyiségben. Volt ott csöppség, ifjonc, felnőtt és őszülő pofájú szépkorú vizsla egyaránt.

Kölyök vizsla és Csóvizsla

Az utolsó turnussal mentünk, mivel néhány német játék-könyv-videó került hozzánk Duncsitól, aminek a logisztikáját csak így tudtuk megoldani. Duncsi anyukája mindjárt le is tolt mint a pengős malacot hogy mi az hogy nem írom a blogot, pedig ő minden nap megnézi van-e új poszt. Innen is üzenem hogy köszönöm a hajcsárkodást, igyekszem ismét felvenni a tempót :). (lesz zanzásított összefoglaló is a kimaradt időkről, a jegyzetek megvannak)
Mindjárt az elején le is maradtunk a csapattól, mivel a kismamákat hívta a szükség. Gyors telefonos segítség és Tollasi Zsuzsiék - majdnem mi kutyánk Pirics/Emma ideiglenes/végleges befogadói - útba igazítása után nekivágtunk a túra legnehezebb részének fel a fennsíkra a kaptatón. A kutyák jobban bírták mint a gazdik, még Szalma is, akin volt egy kis téli fűtés még és a kis csapatban ő volt a korelnök.
A fennsíkra érve szusszanás, technikai szünet a kismamáknak illetve egy kis energiapótlás és kutyakavalkád következett. Tollasi Zsuzsiék is beértek minket, innentől nagyjából egyben vonult a nagyjából 30 főnyi és majd ugyanennyi kutyányi csapat.
Innentől alapvetően enyhén lefelé tartott végig az utunk, sok pihenővel és még több szaladgálással tarkítva a sétát.Volt ott minden: megriasztott őz, amire csak a nemvizslák iramodtak rá. Tüske bányászás Csóvi tappancsából és nyakából. Berek és Csóvi egér/pocok tanya felforgatásai. Csóvi a végefelé egy horgásztóban is megmártózott. Aztán a túra végére az eső is eleredt úgyhogy nem csak Csóvi volt vizes mire felszálltun ka vonatra amit a Duncsi szállítmány felmarkolása után kicsit kilépve, de kényelmesen elértünk.
Kiderült jó néhány dolog is erről a királylányról. Például nagyon is tudja mi az a síp és hogy mire való. Karjelzésre egyből csinálta a kereső nyolcasokat. Jövő hétvégére már le is van szervezve a suli Herenden. Sípot pedig Kata szerzett még kedden. Nincs kecmec :)
A másik ami számomra csak most tudatosult: Csóvi nagyon illedelmes és jól nevelt kutya. Nem hepciáskodik, néha kell csak fegyelmezni és alapvetően nem szekál más kutyákat. Egynémely kannal bizony elég rövidre kellett venni a pórázt szó szerinti és átvitt értelemben is.
A harmadik: jól felveszi a szagot és könyörtelenül követi. Ennek néhány egér fészek látta kárát. Bár ezt már eddig is gyakorolta de most erdei bevetésen is bizonyította.
Szóval vannak a kutyák, vannak a vizslák és van Csóvi :)

49. VizslaTúra Városlőd

Holnap VizslaTúra!

Holnap VizslaTúra Városlődön. Csóvi már nagyon készül!

Mellkason jobb a kendőm?

Vagy háton?

Döglés

Tudom, hogy régen volt poszt,  hétvége folyamán egy összefoglalóval jelentkezem az elmúlt hetek történéseiből. Most jöjjön valami, amit már napok óta próbálunk lencsevégre kapni sikertelenül, de végre sikerrel jártam az előbb... ;)

Póz

Azt hiszem ideje lesz neveznünk az alvópóz versenybe :)

Ötödik hét - összefoglaló

Az elmúlt hét második fele elég húzósra sikerült, emiatt volt egy kis kihagyás a beszámolókkal. Most igyekszem őket pótolni.
Csütörtökön ismét a szokott délelőtti kör, majd rohanás melóba.

Pózolás a Lidl-es szerzeménnyel

Narancs rágcsa

Reggeli utáni életképvideó, ahogy Csóvi a narancssárga apport súlyzójával fogat mos :) (a súlyzót köszönjük Anitának, Nina gazdájának)

Hosszú műszak

Kata reggel elutazott és csak holnap érkezik haza, így rám maradt a kutyázás egész nap. Szerencsére meg tudom oldani a munkahelyemen rugalmasan, hogy ilyenkor későn érek be és korán jövök el. Úgyhogy igyekeztünk lemenni reggel, hogy hamar meglegyen a reggeli és az utána lévő emésztési és pihenő idő.
Aztán lementünk a játszótérre kipróbálni a Lidl-es új szerzeményét, egy háromkarú, neon zöld bumerángot. Csóvit inkább a napozás meg az ágrágcsálás érdekelte. Hihetetlen ez a kutya, ma reggel konkrétan szinte csak ág és kéreg jött belőle, de nem is zavartatta magát. Szóval kicsit dobáltam neki, néha érdeklődött a cucc iránt, néha nem. Aztán lejárt az idő, mennem kellet melózni úgyhogy irány haza, és felkaptam a cuccom tettem ki friss vizet egész napra és eljöttem. Jól viseli az eljövetelt, nem hisztizik vagy ugat. Megvár minket otthon szépen.

Majdnem 100% Csóvi

Csóvi visszatért közénk. Egyedül a lépcsőn lefelé menetelnél bizonytalan, mindig tekintget lefelé, mintha félne valamitől. Biztos, hogy nem fizikai gond, mert dombon nagyon szépen jött lefelé a meredek oldalon is.
Egyébként pedig ismét megy a csóválás, örömködés, kergetőzés. Picurral sikerült nagyot birkózni meg labdázni. Füvet eszik még néha-néha, de a szeme már rendben. Azért még kenegetjük pár napig hogy tuti legyen a dolog.
Felfelé jövet összefutottam bogi gazdájával, és nagyon bántja a vasárnapi dolog, mondtam hogy ne vegye magára mert alapvetően mi hibáztunk, és nem tudhatta hogy egy ilyen mozdulatnak ekkora hatása lesz Csóvira. Csóvi sem rá haragszik, boldogan üdvözölte és persze csóvált veszettül, vagyis inkább fenemód :).
Hétvégén jár le a PromerisDuo ideje, akkor megkapja a Scaliborját. Indul a tavasz gőzerővel.