Ötödik hét - összefoglaló

Az elmúlt hét második fele elég húzósra sikerült, emiatt volt egy kis kihagyás a beszámolókkal. Most igyekszem őket pótolni.
Csütörtökön ismét a szokott délelőtti kör, majd rohanás melóba.

Pózolás a Lidl-es szerzeménnyel

Délután meg haza, Kata este érkezett. A délutáni sétát úgy kanyarítottuk, hogy kimentünk a vasúton túlra, és a szennyvíztisztítót megkerülve pont a vasútállomás mögött kötöttünk ki. No de persze előbb még volt egy hatalmas cserkelés a közeli lucernaföldön, aztán meg a szennyvíztisztító közelében egy-két mesterséges dombon szaglászás, meg bozótkutatás. Még a lucernásban sikerült egy fácánt is felriasztania, persze nem juthatott érdemi közelségbe, mert a madár hamar kiszúrta. Párszor hangját is adta ennek, majd elrepült.

Aztán ahogy ment le a nap és közeledett a vonat érkezése, mentünk tovább az állomás felé. Megkerülve a szennyvíztelepet, pont akkor értünk a nagy kapuhoz, amikor elfáklyázták a keletkező szénhidrogén gázokat.

Középen valamennyire látszik a magas láng

Aztán jött egy kis bóklászás a sötétben. Kicsit még maradtunk a közeli szántóföldön is, hogy kellőképpen lefáradjon a drága. Én csak álltam az úton és lámpával követtem, ahogy felderített.
Aztán át kellett mennünk egy félig fém, félig fa felüljárón, a villamos vezetékek felett. Na ez nem volt ínyére, csak komoly unszolásra volt hajlandó jönni, és akkor is eléggé megszeppenten. Nem tudom hogy a nagy feszültség vagy a magasság volt az oka, de szerencsére hamar átjutottunk. Aztán egy külső vágányon is átvágtunk gyorsan hogy a peronra jussunk. Itt találkoztunk egy volt kollégámmal, úgyhogy a hátra lévő pár perc hamar eltelt.
Hátra húzódtunk a hatos vágány mellé, mivel a hármasra érkezett a vonat. Egészen nyugodtan viselte, ahogy beért, de azért még nyugtatgattam is mellé. Kata persze a vonat másik végén szállt le, úgyhogy az aluljáróban volt a nagy örömködés.
Pénteken úgy volt hogy matekot korrepetálok, de végül szabad lettem. Kata ment le Csóvival, én pedig csak később csatlakoztam. Ismét a vasútállomás volt a cél a séta végére, mert anyukám adott le pár dolgot a vonatról átutazóban. Már egészen jól bírta a nagy zajt és fékcsikorgást.
Szombaton Katával nyakukba vették a várost, mert az utóbbi napokban sokat csúszkált a folyosón nálunk a kövön, azt gondoltuk hogy a körmei miatt. Persze ezen a furcsa szombaton nem sikerült egy helyet sem találni ahol megoldhatnánk a dolgot, így ezt átütemeztük vasárnapra. Mivel én sokáig melóztam, hogy kicsit helyrebillentsem a havi munkaidőkeretemet, így korán vacsizott és az esti játszóteres túrát céloztuk meg. Volt is társaság megint, de most Picur is fáradtabb volt mint máskor, úgyhogy visszafogottan ment a futás is meg a birkózás is. Na azért nem kellett félteni egyikőjüket sem, a séta felénél olyan sprinteket csináltak, hogy az egész kutyafalka követte őket. A gazdik alig győztek félreugrálni :)
Vasárnap délelőtt kimentünk Kádárta felé ismételten. Találtunk csodaszép virágokat is, meg jó párat egy másik fajtából, ami még épp csak kibújt a földből.

Csóvi és a tavaszi hérics (adonis vernalis)

Van ami még csak most bújik elő a bokrok alatt

Aztán egy majorhoz érkeztünk, eddig is láttuk birkák nyomait, a fű szép egyenletesre volt legelve mindenhol a réten. A nyáj nem volt épp ott, de a kutyák igen, úgyhogy egy rotweiler egy talán komondor és egy puli hosszas csaholása kísért minket déli harangszó helyett amint elvonultunk. Csóvit ez cseppet sem zavarta, inkább az épületen túli patakkal foglalkozott, és persze hogy hasig mártózott benne :)

Csóvi hűsölni megy

Mendegéltünk tovább, és végül kilyukadtunk a múltkori nagyot szaladgálós rétre egy kis hidacskán át. Persze hogy itt is megnéztük a tiszta patakvizet.

Mivel már ebédidőre járt így hazafelé fordultunk. Csóvi azért még jól összekoszolta magát, ahogy a vizes szőrére a bozótosban ráragadt a por. Amikor hazaértünk ezt is megoldottuk egy nagyobb adag vízzel és pár törlőruhával.
Délután a Kedvenc volt a cél, hogy megoldjuk a csúszkálás dolgot. Amíg mi elvoltunk Kata felmosott (én még indulás előtt felporszívóztam...), meg kimosta a kutyás cókmókot. Most a másik dokinéni volt, aki először találkozott Csóvival. Sokáig nézegette a karmait, hogy lássa meddig van bennük ideg, aztán csippentett egyet, sikerrel. Jött a következő karom, fájdalmas vinnyogás :(, ez nem sikerült. Szegény el is kapta a mancsát. Nem nagyon de sajna belemetszettünk... Hagytuk is a többit, mert valahogy Csóvi karmaiban nem látszik az ideg. Szegényke összepecsételte a váró csempéjét a mancsával. Ám hamar nem foglalkozott a kérdéssel. Nem vérzett nagyon, de tanultam egy jó trükköt: ilyen esetben egy kis szappannal kell betömíteni a karmot, mire a szappan kikopik a vér is megalvad. Szép élénkvörös a vére, szóval ha mást jó nem is de legalább ez megnyugtató volt. Mivel nem voltak páciensek, kicsit beszélgettünk még, aztán elköszöntünk és indultunk hazafelé. Innen is üzenjük a dokinéninek, hogy sajnáljuk hogy így sikerült az első találka, bár ő még jobban sajnálja tudjuk. A Jutasi út felé vettük az irányt, ahol kicsit szaladgáltunk is. Találkoztunk Marcival, Joey szálkás tacskó haverjával, meg egy Sedire nagyon hasonlító kutyussal. Persze mindig más labdája kellet neki, így megismerkedtünk Johnny-val is, a drótszőrű foxival. Már ismét hazafelé baktattunk amikor Joey-ék jöttek szembe. Hát kérem itt sosincs unatkozás, mindig összefutunk valakivel. A levéltárnál pedig Misa és Zara volt az akiket utolértünk.
Este kapott bónusz sajtot és répát kárpótlásul a balul elsült manikűrért. Ráadásul kiderült, hogy rosszul gondoltuk, nem a körmei miatt csúszkált itthon. sokkal inkább a poros csempe miatt. A frissen felmosott kövön csak úgy hasított a drága. Így a lépcsőzés is sokkal bátrabb, úgyhogy annak is ez volt az oka minden bizonnyal.
Ma (azaz hétfő) délelőtt Kata rémülten hívott, hasmenés van. Aztán otthon még öklendezés is. Szerencsére hányásig nem fajult a történet, de rövid szünetekkel több eü kört is be kellett iktatni. Ennyivel meg is oldódott a helyzet úgy tűnik. A sajt a gyanúsított, úgyhogy bármennyire is szereti, kénytelenek leszünk kihagyni az étrendjéből, vagy csak nagyon ritkán és nagyon kevéssel próbálkozni. Délután így csak kímélő boltba menés volt meg a szokásos eü kör. Nem is különösebben volt ma többre igénye, csak a szeretgetés, de az gyakorlatilag bármikor műsoron lehet :)