Álljon itt az első:
Kedves Futrinka Egyesület!
Párommal a pénteken megakadt a szemünk egy a Veszprémi 7napban feladott hirdetésen a Veszprémi Állatvédő Egyesület egy magyar vizslának keresett gazdát. Hétvégi telefonhívásunkra kiderült már a sokadik érdkelődők vagyunk. Végül ma egyértelmű lett hogy ő már új gazdira talált, mire mi odaértünk volna.
Korábban is bújtuk már a netet hogy legyen egy vizslánk, de mindeddig nem érett meg bennünk az elhatározás hogy cselekedjünk is. Úgy látszik most minden összeállt, így találtunk a vizsla.hu-n lévő apróhirdetésre és Ecetre, valamint a www.magyarvizslasos.hu oldalra. Mély benyomást tett ránk a szeretet és odafigyelés amit a kutyáknak szentel az egész egyesület és az egyes emberek. Reméljük talán Ecetnek mi lehetünk az a szerető család ahol ezután otthonra lelhet.
Bemutatnám kis családunk, ami még most van kialakulóban bizonyos értelemben:
Feleségemmel, Katával lassan öt éve ismerjük egymást, egy hete vagyunk házasok. Német-történelem szakos tanárnő, emellett spinning-Pilates-személyi edző.
Jómagam (András) műszaki informatikus mérnök vagyok, gimnáziumban kosaraztam, kézilabdáztam majd a kerékpározáson keresztül a futás felé vette az irányt "sportkarrierem". Emellett már gyerekkoromban is természetet jártunk szüleimmel.
Kis családunk harmadik tagja még csak a Kismanó névre hallgat és magzatként nemsokára elmúlik 12 hetes, a kis lurkót augusztus közepére várjuk.
Veszprémben élünk egy tetőtéri lakásban, néhány éves téglaépületben a negyedik emeleten (lift nincs). A lakás tágas kutyaszemmel (faltól falig) 100nm, három szobával és egy tágas napfényes nappali-konyha párossal. A város szélén található csendesebb környéken és viszonylag közel a természethez (5 perc séta). A házban több kutya is van, kisebb testűek. A lakás levegője viszonylag száraz a gipszkarton burkolatok, a felettünk lévő padlás és a Veszprémben jellemző sok szél miatt. Autónk nincs így leginkább vonattal oldjuk meg a tömegközlekedést, ritkább esetben távolsági busszal, városon belül helyi busszal ritkán kerékpárral, alkalom adtán gyalogosan..
Mindketten imádunk a szabadban lenni és túrázni, jellemzően itthon, de hébe-hóba a környező országokba is eljutunk (Szlovákia, Erdély, Alpok). Katának otthon, szüleinél gyerekkorától voltak macskái, a mai napig vannak macskák a szülői házban (most épp kettő), vagyis inkább házon kívül :). Én (bár csak ritkán) nagyszüleimnél élhettem ki állatszeretetem jórészt drótszőrű foxikkal, valamint egy kedves ismerősömnél leginkább utcáról befogadott kóbor kutyákkal.
Kata szabadúszóként tanít és tart edzéseket, én kötöttebb irodai munkarendben dolgozom, de a reggel-délután között viszonylag szabadon tudom tologatni a nyolc órás munkaidőm előre-hátra.
Kutyánk egyikünknek sem volt még, de úgy érezzük hogy mind időből, mind mozgásból, mind szeretetből és odaadásból hatalmas adagok jutnának egy energikus, kajla, otthonra vágyó vizslának.
Ezen bemutatkozó levelünket az első kapcsolatfelvételnek szánjuk, hogy megtudjuk ha lehetséges és lenne értelme mikor tudnánk megismerkedni Ecettel, esetleg egy másik családunkba jobban passzoló kutyussal, hogy aztán végül otthonra lelhessen nálunk.
Üdvözlettel:
Kata és András
Veszprém, 2012.01.31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése