Nemezis II.

A kezdetek másik fele:

Kedves András!
Köszönöm a bizalmat hogy megosztottad velem a megható bemutatkozó leveledet.
Ha saját kutyámnak kellene gazdát keresnem, tuti hogy Titeket választanálak! :)
Van egy golden retriever kan kutyám, és olyan nyugodt, békés, sőt, akár lustának is nevezhető természete van, hogy mindig örömmel tölt el, ha találok neki társaságot. Szó szerint találásról van szó, ugyanis itt a város szélén, ahol lakom, elég sok kutyus kóborol...én meg elég őrült voltam eddig is ahhoz, hogy hazahozzam, gazdit keressek nekik! Volt már szerencsém, hogy az eredeti gazdit sikerült fellelni, mert chipelve volt a kutyus:) Olyan öröm ez nekem! A fiaim már nagyjából felnőttek, van energiám segíteni. Így a fajtamentők közül bejelentkeztem nemrég a retriever mentőkhöz ideiglenes befogadónak, elképzelve, milyen szép lesz egy golden kislány az enyém mellett-ha csak egy kis ideig is, rehabilitálni őt míg gazdija akad. De sajnos ott láthatóan nem folyik ilyen komoly megmentő munka, mint a vizslás társaságnál, ahova egy legutóbb az utcán talált kislány miatt keveredtem. Segítettek elhelyezni őt, így felkerültem a levelezőlistájukra: képpel,levelezéssel látom, milyen csodálatos munkát végeznek! Befogadtam megőrzésre ezt a kis Csóvi lányt, mert láttam, mennyire tud fázni egy ilyen rövid szőrű kis jószág, és ami megindított: a saját gazdája hozta el ide, adott túl rajta. Mondván, hogy elcsavarog, nem érnek rá foglalkozni vele:/  Hát, a beszélgetés során kiderült, hogy egy tanyán éltek és nem volt kerítésük: csodálkoztak, hogy a kutyus nem tudta a határait?! Tényleg nem foglalkoztak vele sokat: eleinte a póráz is idegen volt neki, játszani nem tudott a labdával, kötéllel: csak figyelte az én kutyám viselkedését. Mostanra remekül belejött    , egyedül is lasztizik, ül, hívásra idejön...még a Népligetben is el merem már engedni póráz nélkül, szimatolgat, láthatatlan nyomokat követ mókás cikk-cakkban, elszórakoztatja magát. Egy szavamra jön, sőt, ha a saját Szimba kutyámat hívom, akkor is előbb odaér!:) Egy dolgot nagyon tudott első perctől- jól belesulykolhatták-, a helyére menni ha küldöm. Ez a tulajdonsága nagyon hasznos, ha babátok lesz:)
Végtelen türelemmel őriz, amikor a konyhában tevékenykedem, sárgarépát, almát elfogad boldogan:) ritka kutya aki ilyesmit elrágcsál, pláne aki ily örömmel! Az éjszakát mély álomban végigalussza, ez szintén fontos szempont lehet Nektek: este "összeesik" 10 körül, és reggel nyolckor ébreszteni kell!:) A szukák ilyen hosszan kibírják simán pisilés nélkül, ez is nagy előny: nekem a kertes házban nem gond a Szimbát kiengedni kora hajnalban egy pisire, de Nálatok ez nem menne...Amúgy, egyszer eszik egy nap, este-és sima száraz tápot fal, nem kell főzögetni. Az a helyes szó rá hogy falja az ételt: olyan mohósággal és sebességgel eszik, mint aki nem ehhez van szokva. Nem válogat, bár, talán Ági mondta, csirkét nem ehet, allergiás rá.
El kell ismernem, okosabb és gyorsabban tanul mint a saját kutyám, akivel pedig iskolába is jártam! Nem ismertem eddig a vizslák éles eszét, de megtanultam tisztelni őket:)
Kicsit még alakítani kell azon a szokásán, ha lehajolok hozzá és nagy örömére szolgál ahogy beszélek vagy üdvözlöm, hajlamos felugrani egy finom csókot lopni! De már dolgozom rajta a Caesar Millan féle oldalsó megbökéssel-ért a "szóból":) Ha még nem ismered, érdemes utánanézned a neten a kutyasuttogónak, a NatGeo műsorán adják a sorozatát a hatékony kutyanevelésről! Sokat tanultam tőle!
Van cicánk, az első találkozásuk kicsit viharosra sikeredett. A volt gazdi ugyan mondta, hogy ők mindig megdícsérték ha üldözte a macskákat, de nem vettem elég komolyan...mostanra elértem, hogy a cica simán kajál a kis emelvényén, a fővadász meg izgatottan nézi- de nem bántja. Megértette, hogy ez nálunk családtag. (igaz, a cica azóta felköltözött az emeletre, nem hajlandó egy téren osztozni a vizslával:))
Fotelban alszik, első perctől ragaszkodik a helyéhez. Tett egy gyenge próbálkozást az ágyamba felugrani pizsi-osztáskor, de kemény elutasításba ütközött és letett róla- pedig a Szimbám alszik a lábamnál, elfogadta az alárendelt helyét. Ez fontos, nem szabad hogy falkavezérnek érezze magát. Tanítgatom, hogy ajtón, kapun illedelmesen megvárja hogy én menjek előre, ő követő pozícióba kerüljön. Sétánál is ha előre sietne, kicsit oldalt rántom a pórázzal és ért a szóból, lassít, egyre alkalmazkodóbb kis tündér:)
Huhh, most látom, mennyi mindennel traktállak pedig csak kis levelet ígértem:)
Be is fejezem, egyszer talán regényt írok kutyamentő kalandozásokról---Csóvi benne lesz:)
Sziasztok, üdv, szép estét, jó Emberek! :)
Zsuzsa
Budapest, 2012.02.01.