Dancing queen

Ez fogad délután, amikor hazaérek munkából:

Ja izé, eltévesztettem :)

Kicsit sötét a kép de azt hiszem a lényeg látszik. Legközelebb már profibbak lesznek a videók is ígérem.
Utána játszottunk is még egy kicsit:

A sétáról csak röviden posztoltam mobilról, úgyhogy egy kis összefoglaló: indulásképp játszótér, itt kezdetben volt társaság, Titán, illetve Jenny a duci kis fekete spániel, akit már a múltkor is említettem csak a nevét nem tudtam. Kicsit később csatlakozott hozzánk Prézli, aki valami nagyobb termetű terrier yorkshire buksival, illetve Lucy, aki nem a Jutasi úti morcos vizsla, hanem egy beagle. Ment a játék egy darabig, Csóvi közben hol a madarakra figyelt hol ágakat rágcsált, nem győztem leállítani erről, mert délelőtt már felette egy jó részét.

Aztán szétoszlott a társaság, Csóvi pedig komolyabban rákattant a fekete rigókra: amint valamelyik leszállt a fűre rástartolt és persze nem járt sikerrel úgyhogy nyomhatott egy éles kanyart a kerítés előtt. Aztán jött a következő kör, meg a nagyobb bokrok és fák nézegetése, ahol a tuti biztonságban csiviteltek azok a galád rigók.

Átszambáztunk a Jutasi útra ahol amíg le nem ment a nap folytatódott a hajtóvadászat, simán tartotta a tempót a repülő rigókkal a földön. Annyira bepörgött rájuk, hogy az egyik fenyőn székelő madarat a fa tövéből ugatta. Aztán ahogy elrepült olyan kanyarban és sebességgel követte hogy az úttest felé tartva már messziről próbáltam behívni, nehogy kiszaladjon, ahogy elmerült az üldözésben. Beletelt pár másodpercbe és erélyes kiáltásba de szerencsére még biztos távolságban volt az úttesttől mikor sikerült.

Aztán mentünk pár sétakört is és már ismert és még ismeretlen kutyákkal bandázgattunk, végül csak hazafelé indultunk. Tettünk egy kis kitérőt, mert a volt albérletem előtt összefutottam egy régi ismerőssel akinek egy aranyos tacskója van (vagy valami olyasmi mert nem rövidszőrű és a fajtaismeretem nem tökéletes azért :$). Kicsit ment ott is a játék, aztán csak végérvényesen elindultunk haza.

Az eü. részleges befejezésnél pedig egy francia buldogba illetve kicsivel később Füliékbe botlottunk. Nagyon neveletlen lett erre a kisasszony, Füli elé önfeledten kiszaladt az úttestre, amiért meg is kapta a megérdemelt korholását. Cserébe óriásit játszottak Fülivel a fűben, úgy szökellt mint egy gazella, a kis kajla.

Végül csak sikerült hazaérni és persze megkapta a répával turbózott fejedelmi kajáját, amit normál tempóban be is puszilt. Viszont a tegnaphoz hasonlóan ma is félrenyelt egyszer. Nem tudom mi lehet az oka, mert eddig nem volt ilyen, és mostanában kifejezetten kényelmesen eszik a korábbiakhoz képest. Aztán kis szipákolás után minden okés volt, de Kata nagyon megrémült ettől. Az imént épp kibontotta a plüss csontján a varrást, úgyhogy ismét reparálásra szorul a kedvenc játéka, szombaton megyünk a Fressnapf felé, talán még maradt belőle. Ötszázért nagyon megéri. Egy dobálós teniszlabdát fogunk még beszerezni mert a teniszlabda az majdnem olyan mint a madarak, mindig érdekes.

Megvan a pajzsmirigy lelete is, úgy néz ki nincs semmi vész, enyhe alulműködés látszik, fél év múlva kontroll. Én idén lesz tíz éve hogy így nyomom, miután kivették a fél pajzsmirigyemet, szóval ez nem halálos, de még csak tenni sem szükséges vele semmit a kontrollon kívül.