Füvezés a tavaszi napsütésben

Igazi ünnepnapos lazaság volt a mai menetrend eddig. Még nem száz százalékos Csóvi gyomra, így ma reggel nem is evett ebből kifolyólag. Emellett a jobb szeme nagyon csipásodik. Gyanús hogy valami komolyabb mert nem csak a belső sarkán hanem végig a szeme alatt odaszáradt a csipa. Kitisztítottuk amennyire lehet, aztán akkor egy darabig nem volt semmi gond, de miután hazaértünk és evett-aludt, ismét tele volt a jobb szeme. Amikor leértünk rávetette magát a fűre. Annyira próbálta enni, hogy besegítettem neki, és a tenyeremből nyaldosta fel a friss, zöld fűszálakat.

Aztán a kötelező kűr végeztével új terepre merészkedtünk, mivel nem volt lent déltájt senki, átmentünk a Házgyári úton, és a vasút alatt. Jó kis legelőre jutottunk sok-sok vakondtúrással. Persze madarak is voltak, úgyhogy Csóvi csiszolhatta a futó technikáját a hatalmas réten. Nagyokat szaladgált szimatolva mindenfelé. Néha be-be merészkedett a csalitosba is. Annyira élvezte, hogy csak akkor hívtam vissza, mikor már teljesen eltűnt a szemem elől. A szikrázó napfényben teljesen kimelegedett, végig lihegett a hazafelé úton.

Hazafelé, mielőtt az épületek közé értünk volna, még találkoztunk pár ismerős kutyával úgyhogy volt is labdázás és kergetőzés Boogie-val és Csokival. Csoki, Rox "tesója", ugyanaz a falka, de nem staffordshire.
Mikor úgy másfél órányi szaladgálás hazaértünk, egyből a kajára vetette magát, annyira hogy a lábtörlést is elhalasztottuk kicsit. Végül az ivós táljához feküdt és a hideg kövön hűtve magát lefetyelt nagyokat.

Annyira elfáradt, hogy még mindig durmol a lelkem, nincs szívem felébreszteni. Pedig úgy terveztem, hogy ebéd után is kihasználjuk a jó időt.