Csóvi kedvenc évszaka a tavasz, ebben biztos vagyok. Az előbb úgy hajtotta a fekete rigókat a játszótéren, hogy a végére lihegett. Most a Jutasi úton vagyunk, itt egy fenyőn ülő madarat meg is ugatott. Aztán ahogy elrepült, a földön vágtában utána. Mintha fejlődött volna a tempója és az irányváltása is.
Mindjárt indulunk haza, úgy tűnik elég volt neki a hajtás ma. Ilyenkor kiissza a tálját, ha hazaérünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése