2012. március 9., péntek

Hejj rigó rigó... és barika

Csóvi nagyon vadászkutya, egy probléma van, a nagy zajt nem bírja: busz, vonat, teherautó, ezek mind problémát okoznak. Szombaton a Cholnoky lakótelepre mentünk, mivel édesanyám látogatóban volt nálunk és az ötvös ismerősünkkel volt egy kis ügye. Ott is sikerült egy kis rigóvadászatot bemutatnia.

Célkeresztben a préda
Az érdekes az volt, hogy pórázon állta a vadat, majd gondoltam hagyom hadd élje ki magát, és lecsatoltam a Flexit. A kutya meg csak állt rezzenéstelenül. Eddig ilyen esetben elindult és óvatos léptekkel elkezdte becserkészni a célpontot. Én gyönyörködtem ebben a csodás kutyában és fotóztam a telefonommal. Pár perc múlva hátrafordult és rám nézett: "Na mi van már? Meddig kell itt állnom?", ekkor esett le hogy az én jelzésemre vár. Meg is kapta, és ráronthatott a fekete rigóra, természetesen sikertelenül.
Kicsit visszaugorva az időben, a Fressnapfban kapott egy Karlie sípolós bárányt. Végigvonult vele a bolttól a Stop Shop bejáratáig mint egy dáma, és mindenki őt nézte. Az emberek csodálták, sokukból fel fel tört egy elismerő mondat. Ő meg peckese, büszkén lépdelt. A boltok előtti szőnyegre tette csak le az új szerzeményét. A sípolós plüss csontnak konkurenciája akadt. Mára már teljesen összenyálazta a barikát (főleg a plüss füleit), aminek a ragasztott szemeit inkább levágtuk, nehogy Csóviban kössön ki a ragasztós fekete filc köröcske.
Csóvi és SipiBari hazaérkezés után nem sokkal
A rigózás után már hazafelé irányoztunk, ugyan a Haszkovón elengedtem és szaladt egy kicsit, de mindketten nagyon fáradtak voltunk már. Otthon jöhetett a kiadós ebéd: töltött sütőtök, aminek kutyásított verziójából Csóvi is kapott.
Töltött sütőtök: Jamie Olvier alapján, Kata módra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése