A helyzet javulóban. Este még lementünk egy eü körre és összefutottunk a Pöltenberg falkával. Szegény Csóvi nagyon kelletlenül mozgott még, Picur próbálta játszani hívni meg szeretgette, de nagyon bágyadtan reagált csak. Viszont aminek ki kellett jönnie kijött minden. Mind a folyékony, mind a szilárd.
Kiderült pár részlet még az afférffól, miközben titán és Picur gazdikkal beszélgettünk lent. Az összekapás nem volt vészes. Ott követtük el a hibát hogy nem voltunk ott vele, feltételezvén hogy ismerős kutyákkal nem lesz semmi gond. Én ezt akkor nem látam messziről, de Bogi gazdája lábbal tessékelte odébb Csóvit. Nem rugott, csak odébbhúzta. Mivel Csóvi még pár hete is, ha mögötte egy méterrel átléptem a pórázt már attól kushadt, így szerintem az összezörrenésből nem volt semmi gond. Viszont valószínű, hogy a lábbal odébbtereléstől blokkolt le teljesen.
Utána otthon elfeküdt és továbbra is vígasztalhatatlanul maga alatt volt. Még így is látszott rajta, hogy percről percre tér magához. Már megbökdöste orrával az odatett játékait. Aztán adtunk neki vizet a túrázós kulacsából. Egyszer fel is kelt inni. Éjjel még mindig zihált, hol felgyorsult a tempója, ha simogattam akkor visszalassult. Ott voltam vele egész éjjel és simogattam, átöleltem. Hát nem sokat aludtam, de Kata előző éjjel még kevesebbet mint én, mert a szakdogáját írta hajnalig, úgyhogy ezt be kellett vállalnom (én meg vasárnap hajnal ötkor olyan gyomorgörcsre ébredtem, hogy azt hittem meghalok, de kutya van, gyerek lesz, nincs idő sajnáltatnom magam :)). Mindenesetre még inni sem akart felkelni, pedig teljesen össze volt száradva a szája, annyira nyammogott hogy kicsit jobb legyen legalább. Ha odavittem elé a tálat akkor lefetyelt valamennyit, meg a kezemről is lenyalta a vizet.
Reggel lementünk a szokásosra, találkoztunk Hepivel meg egy másik kutyussal és ment is a csóválás, szóval már 90%-ban Csóvi ismét :). Egészen élénken jött, már követett a szemével a nappaliban. Pedig este még csak meredt maga elé, mintha valahol máshol lenne lélekben és remegett. Mint aki épp a rossz emlékeivel harcol. Éjjel, amikor feküdtem mellette, el is pityeredtem annyira gyámoltalan és letargikus volt. Mintha attól félne, hogy ismét visszatér élete egy korábbi, rossz időszaka.
Hajnaltájt átment az ágyról a kis kuckójába a nappaliba. Betakargattam és hallgattam a lélegzését, még mindig aprókat szuszogott-zihált. A szemei könnyeztek, de nem csipásodtak. Úgy néztek ki mintha sírt volna. A gyulladás pirossága viszont elmúlt szerencsére. Van valami jó hír is legalább.
Ami feltűnő, hogy lépcsőn lefelé még mindig elég bizonytalan, vízszintben meg felfelé már okés. Bár messze nem olyan futkározós mint szokott. Az étvágya sem túl jó még, reggel megint füvezett. A kajájáért sem rajongott, eleve csak fél adagot kapott és nem reklamált a második feléért. Ma este megint csak rizst kap egy kis répával. Illetve átlátszó vízszerű takony is jön az orrából. Ha jól sejtem ez még mindig a vírusos nyavalya, amit egy hete szedtünk össze. Bogitól...
Azt hiszem most egy darabig inkább kerüljük azt a kutyust, mintha nem hozna nekünk szerencsét :(.
Épp lementek Katával sétálni kicsit. Reméljük estére ismét beszámolhatok egy újabb kis lépésről a javulásában.
Drága kis Csóvi!!! András, hidd el, nem lesz örökké búskomor emiatt a kis incidens miatt! Ti se szomorkodjatok! Csóvi megérzi, ha ti szomorúak vagytok és átragad rá is! Ha viszont azt látná, hogy a gazdiknak meg sem kottyant ez a kis eset, és úgy viselkednek, mint bármikor máskor, akkor ő is hamarabb visszazökken a rendes kerékvágásba :-)
VálaszTörlésGyomorgörcs ellen a cickafark tea csodákat tesz, próbáld ki!
Ági