Gulya dombi Hepi-ness

Tegnap kihasználtuk a jó időt és ismét célba vettük a Gulya-dombot. A vasárnapi szeles, felhős, csepergős idő fényében nagyon jól is döntöttünk. Érezve a tavaszt már kezd eléggé hullani a szőre, úgyhogy még indulás előtt tartottam egy nagy furminátorozást. Elég masszív mennyiséget fésültem ki belőle, és még mindig jött volna, ha van időm több mint fél órát rászánni a mutatványra.

Mivel csak délutánra sikerült a bevásárlással és egyéb házimunkákkal végezni, így megebédeltünk, majd odafelé a komplett család buszozott. Csóvira sikerült annyi időre rátenni a szájféket, hogy felszálltunk és a busz végéig rajta maradt. Na nem mintha nem akarta volna levenni, de már szemfülesek vagyunk :). Az utcán eléggé fél a buszoktól. Ehhez képest hátul, ahol a motor elég hangosan hallatszik, semmi gondja nem volt, csak azt keresgélte, hogyan férne el kényelmesen a szembefordított négy ülés között. A leszállással sem volt semmi gond az alacsony padlós MAN-ról.
Aztán szépen elmentünk a viaduktig és le az állatkertnél kezdődő sétányra. Onnan pedig a már múltkor is bejárt útvonalon fel a kutyafuttatóhoz. Csóvit a két léc közötti átugrásra próbáltuk rávenni, nem túl nagy sikerrel. Párszor átmászott, sőt legelsőre át is szökkent, de utána már nem sikerült megcsinálnia, hiába vetettünk be mindenféle jutalom falatot is. Inkább átbújt alul.

Kata mindent megpróbál hogy a két léc között jusson át a királylány

Nem sokkal később a legnagyobb meglepetésünkre Hepiék jelentek meg. Mindjárt neki is láttak együtt bejárni a kutya játszótér környékét kipróbálták az akadályokat és persze bunyóztak. Hepi a porban-fűben hanyatt fetrengést sem tudta kihagyni. Annyira rákapott, hogy a következő egy órában legalább hat-hétszer meg is ismételte.

A porban fetrengés Hepi specialitása, bár néha Csóvi is átgördül a hátán

A gazdik pedig beszélgettek. Csóvi egyszer csak talált valamit, és elkezdett ásni. Nem lett nagy gödör, de mégis a saját alkotása :)

Csóvi ás

A remekmű

Aztán egy idő után elég nagy lett a kutya forgalom, Hepiék elindultak haza, mi pedig mentünk ki a nagy rétre, ahol a múltkor is nagyot labdáztunk. Előkerült a labda, de az elején csak szaglászás volt. Addig gyorsan benyomtam a szendvicseim, mert már meglehetősen éhes voltam. Most nem voltak annyira kutyák, úgyhogy sikerült hamar a labdázásra térni.

Mint a videón is látszik, már eléggé önjáró a lelkem. Fogja a labda kötelét, meglendíti, aztán próbálja elkapni. ezzel simán el tud játszani pár percig... Persze ha mi dobjuk az is jó, vagy ha még kötelet húzni is lehet az az igazi, ahhoz jár a morgás is. El is telt így a délután, úgyhogy Kata indult a buszhoz, mi pedig gyalogosan vettük hazafelé az irányt a szokott útvonalon. Tettünk még egy kis kanyart az erdőben így szabadon cserkelhetett a fák között az avarban. Imádta az erdőt, úgyhogy legközelebb nagy erdős kirándulás lesz valamerre a hosszú hétvégén. Az időjárás adott lesz hozzá úgy néz ki.
Este 7 volt mire hazaértünk és biza a kaja betolása után Csóvi eldőlt és pihent egy nagyot...

Időtartam: kb 5 óra. Táv: kb 10 km.